Az aranyasszony : La femme en or

Voici mon poème la femme en or, aujourd'hui traduit en hongrois

Olyan nő vagyok, aki mindent megkapott

Olyan nő vagyok, aki mindent elvesztett

Itt nőttem fel

Ebben a szép országban

Volt összetartó családom

És voltak szép ruháim

 

Amint megszülettem

Táncolni kezdtem

Megvolt ez bennem

Mint izzó tűz

Kidolgoztam lépéseim

Kinyújtottam karjaim

 

Arra születtem, hogy tanítsak

Arra születtem, hogy másokkal osztozzak

 

Bejártam a legtávolabbi

városok színhelyeit

Találkoztam egy férfival

Olyan nemes volt a tekintete

Találkoztam egy férfival

Akivel őszintén játszottunk

Művészek voltunk

Színre léptünk

Beutaztuk a világot

Életünk a térképen éltük

 

De elsötétült az ég

E földön, mely egyesített minket

Háború tört ki

Mint fekete ár az életünkben

A szívemben mindent elvett

A testemben elárult

 

Elvesztettem a hazámat

Elhagytam a szülőföldemet

Elvesztettem testvéreimet

Soha nem tudtam őket eltemetni

 

Istenem, a gyökereimet

el kellett hallgatnom, a föld alá rejtenem

 

Átutaztam Afrika ismeretlen országait

Fatáborokban foglyok lettünk

Kemény dolgokon mentem keresztül

Melyek páncélt kovácsoltak rám

Elvesztettem minden reményt

A szívemben sötét volt

 

És te mégis ott voltál

Te, horgonyom az éjszakában

És te mégis ott voltál

Te, a férfi, akihez kapcsolódtam

 

Ezekben az ismeretlen országokban

Más elveszett lelkek között

Egy gyermeket nemzettünk

Egy villám tűnt fel

 

Az élet növekedett

És újra táplált

Megújult a hitem

Minden törvénynek ellentmondva.

 

Azt hittem, mindent újra kezdhetek

Ismét új magokat vethetek

Azt hittem, megtörténik a csoda

És családom újra együtt lesz

 

Sok éven át kerestem őket

Testvéreimet, akik fogságba estek

Sok éven át reméltem

Hogy egy nap levél érkezik

Egy levél, ami azt mondja majd

Hogy a halál nem vett el titeket

Egy levél, ami azt mondja majd

Hogy az élet szerencsejáték

 

Soha nem kaptam meg azt a választ

Mely megnyugtatta volna szívemet

Mint ezer figyelmeztető lövés

El kellett temetnem a könnyeimet

 

A gyermekem megnőtt

Újra kezdtem az életem

Balettet tanítottam

Az országban, amely befogadott

Újra megleltem a tébolyító

pliék ízét.

Újra megleltem az

összefonódó mozdulatok báját

És mégis a szívemben

a fájdalmam el kellett rejtenem

És mégis a lelkemben

e lármát el kellett hallgattatnom

Ez a düh belopózott

A lábujjaim hegyéig

Ez a gyűlölet megérett

Fájó testemben

 

Amikor már azt hittem, végre megtaláltam

A derű bizonyos fajtáját

Lövések dördültek

Ismét mindent elhagytam

 

Mindent otthagytunk

Házunkat, papírjainkat

Még szeretett kutyánkat

is magára hagytuk

 

És elmentünk hozzád,

a szülőföldedre

Megtaláltad a nővéreidet

És én minden sérelmemet

Hogyan lehet túlélni mindezt

Újra feladni mindent

 

Nem voltak többé tanítványaim

Galambjaim e tűzszünetben

Nem volt többé mesterségem

Az egyetlen igazi kilétem

Megint az a méltatlan nő lettem,

aki már nem kell senkinek.

 

És még a véremből való is

Boszorkánynak nevezett

A kislány, akiről álmodtam

Elhárította a szeretetemet

 

Én voltam a nagymamája

Erős és büszke nő

Én voltam a nagymamája

Egy nő, aki gyötrődik

Én voltam a nagymamája

Egy nő, aki remél

 

Én voltam a nagymamája

éreztem a föld keserű ízét,

mely eltemet bennünket

a láncokét, melyek béklyóba zárnak

A legnagyobb titoktartásét,

melyek megakadályozták az összeomlást

Amikor ezt olvasod

Minden aprónak fog tűnni

Amikor ezt olvasod

Én már nem leszek

 

És mégis a szívedben

Egy nap már nem volt félelem

Hinni akartál

És kilépni a csüggedésből

 

Kerestél és kutattál

Fejszével vájtál

Egy ősi járatot

Mélységes küldetésként

Hogy megtudd, ki vagyok

Hogy jobban megismerd az életem

 

Az élet segített neked

Hogy végre megtalálj

Az élet segített neked

Hogy megszabadíts

A barátságtalan pillantástól

amelyet kaptam

 

A szörnyűségektől, amiket mondtak

Rólam, aki elátkoztam magam

Mert életben maradtam

Míg ők meghaltak szinte meztelen

Mert életben maradtam

Míg az ő lelkükért eljöttek

 

És most mégis

Látom az utat

És egy pillanatra

Szétoszlatom a felhőket

 

A legkegyetlenebb kínzások

A legtisztább szemét

Füstbe mentek

Teljesen ártalmatlanul

 

Mert mától kezdve

Mindenki tudja, ki vagyok

Igen, ettől a naptól kezdve

Hagyom, hogy a szeretet szóljon

 

Miksa lánya vagyok

Márta húga vagyok.

Én vagyok a nagymamád

Itt vagyok neked

És ebben a néhány sorban

Emlékemet szabaddá teszed

Ezzel a néhány szóval

Megkönnyíted a terhemet

 

Minden sort felhasználsz

Mint virágot a címeren

Szépségemet kiemeled

Értékemet megrajzolod

 

Én vagyok a nagymamád

Anyád anyja

Aranyasszony vagyok

A nevem Káldor